Kegyelemből élünk
„Fiaitok pásztorok lesznek a pusztában negyven esztendeig, és bűnhődnek a ti hűtlenségetekért, míg mind egy szálig el nem hullotok holtan a pusztában. Negyven napig tartott, míg kikémleltétek azt a földet: most negyven évig bűnhődjetek a napok száma szerint, egy-egy napért egy-egy esztendőt, hogy megtudjátok, milyen az, amikor én ellenkezem veletek.” (4Móz 14,33-34)
Izráel népe az ígéret földje kapujában veszíti el – immár sokadjára – bizodalmát az Úrban. A Kánaán földjét negyven napon át felderítő tizenkét kémből tíz rossz hírét terjeszti a nép között annak a földnek. A nép megadja magát a kétségbeesésnek, csak emberi lehetőségekkel számolnak, Istennel nem. Zúgolódás és lincshangulat uralkodik el rajtuk vezetőik és Isten ellen is. Életük legrosszabb döntését hozzák meg, amikor Istennel szakítva a saját kezükbe akarják venni az irányítást. Ennek a döntésnek a következménye, hogy a lázadó nép minden felnőtt tagja egész életében vándorló pusztalakó marad. A tejjel és mézzel folyó otthon helyett hontalanság lesz a sorsuk. Isten megbocsátja ugyan a bűnt Mózes közbenjárására, de annak életre szóló következménye van.
Isten megbocsátja a bűnt, de van, hogy nekünk is egy életen át kell hordoznunk a következményeit. Rájövünk, hogy rossz szülők voltunk, kevés időt szántunk a gyermekeinkre. Isten megbocsátja ugyan, amikor ezt felismerjük és megbánjuk, de a gyerekek közben felnőttek, s az elvesztegetett időt már nem kapjuk meg újabb lehetőségként. Tönkre ment egy emberi kapcsolatunk, mert indulatból reagáltunk, önző módon viselkedtünk, nem hallgattuk meg soha igazán a másikat, szeretetlenek voltunk. Isten megbocsátja ugyan, amikor szívből megbánjuk ezt, de a széthullott házasság vagy baráti kapcsolat már soha nem fog helyre állni. A magunk feje után mentünk, rossz döntéseket hoztunk, zsákutcába jutott az életünk. Isten megbocsátja, amikor felismerjük és megbánjuk, hogy nélküle éltünk, de döntéseink következményei velünk maradnak. És egész életünkben arra emlékeztetnek, hogy kegyelemből élünk.
Bűneink büntetését elszenvedte Krisztus a keresztfán, de bűneink következményei vezetnek bennünket nap mint nap ehhez a kereszthez. Ma is „tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.” (Zsid 12,1)
2023. október 5.