Egyszerű üzenet, nagyszerű történet
„Ezek után Pál eltávozott Athénből, és Korinthusba ment. Ott találkozott egy Akvila nevű pontuszi származású zsidóval, aki nemrég jött Itáliából feleségével, Priszcillával, mivel Klaudiusz elrendelte, hogy minden zsidó távozzék Rómából. Pál csatlakozott hozzájuk, és mivel ugyanaz volt a mestersége, náluk lakott és dolgozott, ők ugyanis sátorkészítő mesterek voltak. Szombatonként azonban a zsinagógában vitázott, és igyekezett meggyőzni zsidókat és görögöket. Amikor pedig Szilász és Timóteus megérkezett Makedóniából, Pál teljesen az ige hirdetésének szentelte magát, és bizonyságot tett a zsidók előtt, hogy Jézus a Krisztus. Amikor azonban ellene szegültek és szidalmazták, lerázta ruhájáról a port, és ezt mondta nekik: Véretek a ti fejetekre szálljon: Én tiszta vagyok! Mostantól fogva a pogányokhoz megyek. Ekkor eltávozott onnan, és egy Tíciusz Jusztusz nevű istenfélő ember házába költözött, akinek a háza szomszédos volt a zsinagógával. Kriszpusz, a zsinagógai elöljáró pedig hitt az Úrban egész háza népével együtt, és a korinthusiak közül, akik hallgatták őt, szintén sokan hittek, és megkeresztelkedtek. Az Úr egy éjjel látomásban ezt mondta Pálnak: Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban. Ott is maradt egy évig és hat hónapig, és tanította közöttük Isten igéjét. Amikor pedig Gallió volt Akhája helytartója, a zsidók egy akarattal Pálra támadtak, a törvényszék elé vitték, és így szóltak: Ez az ember arra csábítja az embereket, hogy törvényellenes módra tiszteljék az Istent. Amikor azonban Pál szólásra akarta nyitni a száját, Gallió ezt mondta a zsidóknak: Ha valami törvénytelenségről vagy súlyos bűntettről volna szó, ti zsidók, a törvény értelmében meghallgatnálak benneteket. Ha viszont tanításról, nevekről és a ti törvényetekről vitatkoztok, azt intézzétek el magatok, mert én ilyenekben nem kívánok bíró lenni. Aztán kiutasította őket a törvényszék elől. Ekkor valamennyien megragadták Szószthenészt, a zsinagógai elöljárót, és ütlegelték a törvényszék előtt; de Gallió mit sem törődött ezzel.” (Apostolok cselekedetei 18,1-17)
Az Igében mindig keressük Isten aktuális üzenetét. Rendszeresen eljössz a templomba, vagy lehet, épp most vagy itt először azért, hogy új üzenetet hallj. Én pedig ezen a héten is kerestem azt a bizonyos novumot (lat. újdonság), ami Isten üzenete először a számomra, hogy aztán ma nektek is az lehessen. De jó ideig nem találtam, mert szinte elveszett az itt leírt kavargó események, Pál apostol második missziói útjának korinthusi epizódja leiratában.
Aztán a Lélek megvilágította előttem e bonyolult események sorai között megbúvó üzenetet: „Pál teljesen az ige hirdetésének szentelte magát, és bizonyságot tett a zsidók előtt, hogy Jézus a Krisztus.” (5. v.) A keresztyén üzenet, amit hétről hétre hirdetnem kell, szinte fájdalmasan egyszerű. Kíméletlenül ellenáll 2000 év óta minden változásnak, minden bonyolulttá tevő kísérletnek, minden újracsomagolási próbálkozásnak, és nincs benne semmi új: Jézus a Krisztus! Ez az evangélium, ami keresztyén identitásunk szilárd alapja.
Napjaink világa súlyos identitásvesztéssel küzd. A „Ki vagyok én?” kérdés újra és újra választ követel, amit az emberek mindig másban keresnek. És itt érdemes megválaszolnunk magunknak is: mit jelent keresztyénnek lenni? Miről szól a keresztyénség? És amikor a választ keressük, akkor ehhez a nagyon egyszerű üzenethez jutunk. Egyszerűsége kizárja a felekezeti kérdéseket, mert eltűnik benne a különbség. A keresztyénség ugyanis nem templomokat, liturgiát, papokat, nem kenetteljes beszédet, nem a világtól való radikális elkülönülést, nem vallást vagy felekezeteket jelent, hanem egyszerűen Krisztushoz tartozást. Mert a keresztyénség Róla szól, Ő maga az Alap, az Üzenet, a Cél, az Úr. Az Ő neve ragyog fölöttünk mint fényes hajnalcsillag.
Nemcsak keresztyén identitásunk megőrzése miatt kell megerősödnünk ebben az üzenetben, hanem hogy megerősödjünk abban a reménységünkben is, hogy ez az üzenet ma is hatással van világunkra, a településre is, ahol élünk. Sőt, reménység szerint ránk is újra meg újra, ma is. Nem hiábavaló hát bizonyságot tennünk. Azonban nem mindig tapasztaljuk a pozitív hatást. Sőt, talán többnyire nem.
A múlt héten szólt az ige arról, hogy Pál tévedéseiben hogyan bontakozott ki Isten terve, hogyan ment Bitinia helyett Makedóniába. Most is látjuk Pál emberi mivoltát. Felismerhetjük benne azt, ahogyan mi is reagálunk üzenetünk hatástalanságára vagy épp az ellenállásra, amit kivált másokból.
Korinthus egy multikultúrális város volt. Rendkívül vegyes lakosságának köszönhetően sok feszültséggel terhelt volt a társadalmi élete. A bűn városa volt. Annyira romlott volt, hogy egy görög kifejezés, a korinthiazein a város nevéből származott és romlott erkölcsű embert jelentett. A részeges, züllött embereket meg a könnyűvérű lányokat jelölték ezzel. Az apostol ebben a nem sok reményt keltő környezetben jelent meg az evangélium üzenetével. Az üzenettel, ami egyszerűsége ellenére mégis nagy ellenállást váltott ki a zsidókból és a pogányokból egyaránt, ezért óriási felfordulást okozott.
A kezdeti ellenállás miatt Pál nem is akart itt különösebb missziói tevékenységet végezni. Az ellenszegülésre válaszként lerázta ruhájáról még a port is, és dühösen otthagyta őket: „Véretek a ti fejetekre szálljon: Én tiszta vagyok! Mostantól fogva a pogányokhoz megyek.” (6. v.) Hát, mondhatom, ismerem ezt az érzést. Vannak hittancsoportok, ahonnan hetente így távozom. Sokszor van olyan is, hogy még ha szidalmazást vagy nyílt ellenállást nem is tapasztalok, de közönyt annál inkább. Vannak olyan, bölcsődénkből elballagott gyermekek, akiket már nem íratnak be szüleik az ovis hittanra, hiába akarnának jönni, sőt a szüleik kerülnek bennünket. Hány lelkigondozói beszélgetés, hány áhítat, hány hittanóra, hány igehirdetés, hány őszinte bizonyságtétel maradt döntés nélkül, vagy épp szült ellenállást, felháborodást! Vajon rázzam le dühösen a port magamról?
És te? Hányszor próbáltad elmondani a gyermekednek, házastársadnak, munkatársadnak vagy barátodnak az evangélium egyszerű üzenetét, ami feszültséget szült békesség helyett, ellenállást megtérés helyett, közönyt lelkesedés helyett? Nem változott a világ: az evangélium az intellektualitás, gazdasági érdekek és multikulturális hatások falaiba ütközik, ahogy Athénben, Efezusban vagy épp Korinthusban. A misszió története nem sikertörténet, nem diadalmenet, és nem is a nagy ébredések története. Vannak ébredések, de arányában az elutasítás sokkal nagyobb. A csoda az, hogy ennek ellenére halad előre.
A magyar fociválogatott jutott most eszembe. 40 éve vágyik egy ország sportszerető lakossága arra, hogy kijussunk a VB-re. Most sem lett belőle semmi, mert a hosszabbítás utolsó másodpercében sikerült az első félidőben még győzelemre álló meccset elveszíteni. A kudarc sokakban keserűséget, dühöt, vádaskodást szült, és egy szempillantás alatt elfeledtette mindenkivel az eddigi sikereket. Azt, hogy azért a válogatott mégiscsak fejlődik, hiszen nemrég olyan ellenfelekkel szemben mutatkozott méltó ellenfélnek, akiktől korábban még simán kikapott volna. De hát egy nagy zakó mindent beborít.
Drága testvérem! Ha esetleg téged is elkeserít vagy feldühít bizonyságtételed hatástalansága vagy kedvezőtlen fogadtatása, akkor gondolj arra, hogy te hol voltál 10, 20 vagy 30 éve! Ha elkeserít a fiatalok keménysége vagy közömbössége, gondolj arra, te mit csináltál tizenévesen! Hányszor volt rád is hatástalan korábban az evangélium? De most itt vagy, és lehet, hogy szomorkodsz, hogy nincs itt a gyermeked, a házastársad, a barátod… De hidd el: van remény! A misszió a kudarcok tengerében, az ellenállással dacolva és a közönyön felülkerekedve ma is halad előre.
Figyeljetek csak! „Az Úr egy éjjel látomásban ezt mondta Pálnak: Ne félj, hanem szólj, és ne hallgass: mert én veled vagyok, és senki sem fog rád támadni és ártani neked, mert nekem sok népem van ebben a városban.” (9-10. v.) Mit mond Isten a kudarcot vallott apostolnak? Nehogy már megijedj és elnémulj! Attól, hogy nem látod vagy azért, mert most nem ezt tapasztalod, nekem sok népem van itt. Pál hallgatott az Úrra, ottmaradt másfél évig, és megszületett a korinthusi gyülekezet. Ha megadja magát a keserűségnek és az indulatnak, ez nem történt volna meg. Hasonlóan cselekedett Péterhez, aki hallgatott Jézus szavára egy kudarcos éjszakai műszak után, amikor nem fogott egyetlen halat sem: „Mester, egész éjszaka fáradoztunk ugyan, mégsem fogtunk semmit, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.” (Lk 5,5) És ennek az lett az eredménye, hogy „olyan sok halat kerítettek be, hogy szakadoztak a hálóik.” (Lk 5,6)
Isten ma nekünk is ezt mondja: ne hallgassunk el mi sem, mert neki sok népe van ezen a településen is! Olyan nép, amely számunkra nem látható, de Isten ismeri tagjait. Mert az az egyszerű üzenet, az evangélium ott van sok ember szívében, ott lappang a lángocska, hogy egyszer életet átalakító tűz legyen belőle.
Elsős hittanosokkal az Édenkertről és a bűnesetről beszélgettünk. Feltettem nekik a tankönyvben lévő kérdést: „Szerinted miért nem engedelmeskedett Ádám és Éva Istennek?” Azt vártam, hogy majd valami ehhez hasonló válaszaik lesznek: „Hát, mert csábító volt a tiltott gyümölcs.” De nem. Az egyik kisfiú azt válaszolta: „Mert nem szerették Istent.” „Én szeretem Istent!” – fűzte hozzá a másik. És itt újra megértettem, amit Isten ott nekem üzent ezeken a gyermekeken keresztül: van még neki itt népe!
Mert a mi egyszerű üzenetünk valóban erről a szeretetről szól. Az evangélium nem kultúrharcra buzdít, nem az intellektualitással való küzdelemre, nem a szavak erejével való meggyőzésre, hanem Isten szeretetére. Az emberek – akár a hozzánk legközelebb állók is – nem azért utasítják el az evangéliumot, mert annyira erős a kultúrhatás, annyira pénztárcába markoló lenne a következménye, vagy annyira szembe megy a józan ésszel. Hanem azért, mert nem szeretik Istent. És akit nem szeretünk, arra nem hallgatunk, azzal nem akarunk együtt lenni, annak nem engedelmeskedünk, abban nem hiszünk.
Az egyszerű üzenet, hogy Jézus a Krisztus, egy nagyszerű történetet hordoz. Azt, hogy ugyan az ember nem szereti Istent, de Isten szereti az embert, s akit megígért már az Édenkertben, eljött, hogy életét adja értünk. És amikor Istennek e mélységes szeretete szembetalálkozik az ember szeretetlenségével, ott megszületik valami: egy új, engedelmes, szeretetre képes élet, egy új közösség, egy gyülekezet, amely hirdeti tovább ezt az egyszerű üzenetet.
Az üzenetet, amely semmit nem változott évszázadok alatt. Annyira régi, s közben mégis annyira új: Isten szeret, melletted áll, utánad jön, rendületlenül, és hisz benned töretlenül. Jézus a Krisztus. A te Krisztusod, aki érted jött el, érted áldozta önmagát és neked hozott békességet, örömöt és boldogságot, gyógyulást és új életet. Kérd a bátorságot te is, hogy ne hallgass róla csak azért, mert látszólag mindenki elutasítja körülötted!
Ámen.
2025. november 23.