Baba-mama klub
Az Úrnak hála, immáron több hónapja, újult erővel „dübörög” a baba-mama klub, még vegyesebb babakorosztály-összetétellel, mint eddig. A klubba való betérésnek nem feltétele, hogy az édesanya hívő (református) legyen – mindenkit szeretettel várunk! Alkalmainkra jellemző a spontaneitás. Van, hogy egészen mélyen el tudunk beszélgetni bizonyos minket foglalkoztató témákról – gyermekeink jövője, féltés, szeretet, nyugalom, kétségek -, máskor viszont a felszínen maradunk, apró-cseprő praktikákat, hasznos tapasztalatokat osztunk meg egymással, ahogy épp a gyermekek hangulata, energiája teret ad. Ami viszont ennél is fontosabb, s amihez személy szerint, a Klub megbízott „vezetőjeként” (nem szeretem annyira ezt a szót, kifejezőbb lenne a „terelő”) ragaszkodom: az ítélkezés-mentes együtt-lét. Miért fontos ez? Úgy vélem, ebben a mai, mindenhonnan felénk áradó információkkal teli világban az anyák különösen ki vannak téve annak, hogy elszi geteltségükben (hiszen nagyvárosokban és kisebb falvakban is létezik az anyai elszigeteltség társadalmilag jelen lévő problémája) falakat építsenek maguk köré, és mintegy icipici, szűk ablakokon kémleljék egymást saját erődítményeikből. Ezek a falak látszólagos biztonságot jelentenek ugyan, de valójában csak mélyítik az egymás közötti szakadékokat, s ellenségeskedést, előítéleteket gerjesztenek.
Az Úr segítéségét tehát szüntelenül kérve igyekszem ezt az előítélet-mentes légkört megteremteni és fenntartani, amennyire lehetséges, hogy valódi KÖZÖSSÉG alakulhasson ki. A KÖZÖSSÉG alapja ugyanis az egymás iránti szeretet, tisztelet és elfogadás, Krisztus nyomdokain haladva. Így nem az határozza meg az egymáshoz való viszonyunkat, hogy ki hány éves, milyen módon táplálja gyermekét, vagy kinek mi a saját maga gyártott kis elképzelése arról, hogy ki számít jó anyának, hanem a nyitottság, bizalom és kedvesség. Amennyire lehetséges, az összetartás. Mert itt, Monorierdőn, az anyukák nem igazán tudnak kapcsolatba lépni egymással, leszámítva egy-egy játszótéri vagy rendelői beszélgetést, futó benyomásokat rögzítve egymásról és egymás gyermekeiről. Anyuka-barátságok vannak, de közösségek nem igazán. S ez, sajnos, nem csak az anyukákra igaz.
A Klub létezésének valódi célja természetesen, hogy azok, akik azelőtt sosem találkoztak Krisztussal, sőt, esetleg nem is akartak Vele találkozni, itt lehetőséget kapjanak arra, hogy ezt az első találkozást megéljék. A Klub előszoba; lesz, aki tesz majd még egy lépést, és beljebb kerül a Házba, lesz, aki nem, csak az Úr tudhatja. Az azonban, hogy pici gyermekeink itt játszanak, egymásra mosolyognak, mi pedig anyákként és nőkként beszélgetni tudunk egymással, már önmagában is csoda. Köszönjük az Úrnak, köszönjük a Gyülekezetnek, és természetesen, köszönjük Lelkipásztorunknak és kedves Családjának, hogy mindezt lehetővé tették számunkra.
Feketéné Tóth Andrea
2022. január 26.