Az emberközeli Krisztus
Ekkor megérkeztek a tanítványai, és csodálkoztak azon, hogy asszonnyal beszél, mégsem mondta egyikük sem: Mit akarsz tőle? Miért beszélgetsz vele? Az asszony pedig otthagyta korsóját, elment a városba, és szólt az embereknek: Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem ő a Krisztus? Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá.
Abból a városból pedig a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava miatt, aki így tanúskodott: Megmondott nekem mindent, amit tettem. Amikor tehát a samáriaiak Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon náluk. És ott maradt két napig. Az ő szavának sokkal többen hittek, az asszonynak pedig meg is mondták: Már nem a te beszédedért hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője. (János evangéliuma 4,27-30.39-42)
Ha vannak olyan igeszakaszok, amik különösen életközelivé teszik a Biblia üzenetét, akkor a samáriai asszony története biztosan ezek közé tartozik. Az ember Jézus jelenik meg benne, aki elfárad, megszomjazik, s ezzel is hasonlóvá válik az emberhez. A másik szereplő egy asszony, akinek élete romokban, lelkét sok, csalódással végződött párkapcsolat sebei borítják. Gyötri a szégyen, mert az emberek nem igazán ismerik őt és a helyzetét. Csak annyit tudnak róla, hogy nem tud megállapodni egy férfinál sem. Mindenki levonja ebből a következtetést, a látszat szerint ítélkeznek fölötte, így jobb kerülni a találkozást velük. Ezért megy a kútra akkor, amikor a legkevesebb emberrel találkozhat.
Látszat és valóság. Melyik vagyok igazán én? Sok ember elveszett a válaszkeresésben, ahogy ez az asszony is. Sok ember várt és vár ma is igazi választ, valódi gyógyulást az életére. Történetének végkifejletét olvastam fel, mint mai igét. Rövid, de annál beszédesebb. Láthatjuk benne, ahogy (1) Jézus nem szokványosan dolgozik; (2) az asszony reakciójából Jézus messiási jellemvonását ismerhetjük fel; (3) és rácsodálkozhatunk a következményekre. Ebből az egészből pedig megérthetjük az evangélium ma is működő dinamikáját és készen állhatunk arra, hogy mindezt alkalmazzuk, mindez velünk is megtörténjen.
Jézus szokatlan módszere
János leírja, hogy a tanítványok „csodálkoztak azon, hogy asszonnyal beszél, mégsem mondta egyikük sem: Mit akarsz tőle? Miért beszélgetsz vele?” (27. vers) Tulajdonképpen már addigra talán megszokták a szokatlant. Azt, hogy Jézus szokatlan helyeken, alkalmatlan időben olyan emberekhez közelít, akiket mindenki más elkerülni igyekszik. Leprás, vámszedő vagy prostituált…, Jézusnak nincsenek gátlásai. Nem félt, hogy maga is leprás lesz, sem attól, hogy hírbe hozzák a kétes hírű nőkkel. Nemcsak az volt a csoda, amikor a vizet borrá változtatta vagy betegeket gyógyított, hanem az ilyen beszélgetések is csodaszámba mentek.
Ma azt mondanák sokan, hogy Jézus jó „marketing szakember” volt. Felfedezte azt a „piaci rést”, ahová be lehet törni egy „új termékkel”, az evangéliummal. Célcsoportját azok az emberek képezték, akiket a korabeli vallás „ügynökei”, a farizeusok, írástudók, főpapok figyelmen kívül hagytak. Meg azok, akiknek nem működött az „általuk kínált termék”, a vallás. A vallás ma sem működik. Evangéliumra, kegyelemre van szükségünk. Nem azt várjátok itt ti sem, hogy megmondjam a szószékről, hogyan kell jó embernek lenni vagy annak látszani. Hanem hogy „rosszemberségünk” ellenére is felfedezzük újra valódi értékünket. Ebben erősödhetünk hétről hétre. Nem vallás kell hát nekünk sem, hanem kegyelem!
Ez a „termék” lényege, az evangélium veleje, amire újra épülhetnek a romba dőlt életek. Talán blaszfémiának tűnhet, hogy az evangéliumot „termék” szintjére züllesztem, a keresztből pedig márkajelzést csinálok. Nem az evangélium ilyen, hanem mi lettünk ilyenek. Egy fogyasztói társadalomban, ha tetszik, ha nem, először a kínálat részeként találkozik vele sok ember. Kipróbálnak sok mindent, mire rátalálnak az egyetlen megfelelőre. Talán te is így vagy itt.
És igen, ez botrányos, de hát Jézus egész tanítása annak idején sokak szemében istenkáromlásnak minősült. Az evangélium ereje azon csorbul ki ma is, ha nem vállaljuk a botrányt, a kereszt botrányát. Ha nem vállaljuk a „nem hagyományos” működést. Ha nem megyünk olyan helyekre, ahol azt mondjuk, hogy az egyháznak nincs keresnivalója. Én még mindig keresem a kocsmaevangelizáció lehetőségét, hiszem, hogy megadatik egyszer. Szokatlan helynek számít talán a munkahelyed is. Pedig bizony, a samáriai asszony sem a templomban találkozott Jézussal, hanem hétköznapi rutinja közben.
Holnaptól elkezdődnek a dolgos hétköznapok. Nehéz újrakezdeni az ünnepek után, sokan depressziósak is emiatt. De lehet örömmel belevágni az új év hétköznapjaiba, ha arra gondolsz: lesz alkalmad az ünnepi üzeneteket olyan kollégáidnak átadni, akik nem voltak istentiszteleten egyszer sem az ünnepek alatt. Minden gyülekezeti tag felelőssége, hogy a környezetében lévő „szomjazó lelkeket” észre veszi-e, s hajlandó-e beszélgetni vele. Akár munkaidő után is. Ez bizony szokatlan módszer, de ettől láthatják mások, hogy nem valami „templomos dolog”, hanem nagyon is emberközeli az evangélium. Többről tehát van szó, mint templomba hívogatni másokat: időt szánni rájuk, akarni megérteni az életük problémáit, szeretni őket. Aztán bizonyságot tenni. Ezt jelenti az egyetemes papság, mert ez nem kizárólag lelkipásztori feladat.
Jézus a Messiás
A samáriai asszony abból kezdte felismerni Jézus messiási kilétét, hogy Jézus mindent tudott róla. Ebből megsejtette, hogy Jézus több, mint ember. „Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem” (29. vers) Ma megijedünk attól, ha valaki mindent tud rólunk. Néhány évtizede még titkos ügynökök figyelték az embereket. Félelmetes lehetett, hogy valakiről jelentések készültek, mindent tudtak róla. Ma is félelmetes élmény, hogy algoritmusok figyelik életünket, internetes kereséseinket, mozgásunkat, és személyre szabott hirdetéseket kapunk olyan termékekről, amilyen boltban voltunk, vagy egyszerűen csak beszélgettünk róla valakivel. Az internet világában kiszolgáltatjuk magunkat, másra nem tartozó információkat osztunk meg, és látszani akarunk valakinek. Aztán félünk, hogy amikor kiderül, hogy a „Nagy Testvér” figyel és ismer minket.
Fontos észrevennünk azt is, hogy Jézusban nem azért ismerte fel a Messiást ez az asszony, mert megmondta a jövőt, hanem mert ismerte a múltat. És ez nem elijesztette, hanem elhozta a rég várt békességet és örömöt a szívébe. Mert múltja ismerete ellenére állt szóba vele, beszélt vele szeretetteljesen, s kinyitotta előtte az „élő víz forrását”, egy új, bővelkedő, boldog élet lehetőségét. Az év első napjaiban Jézus számunkra sem fedi fel a jövőt, viszont tud mindent, amit tettünk. Nemcsak azt tudja rólad, amit láttatni akarsz, hanem azt is, amit rejtegetni próbálsz. De nincs olyan algoritmus, ami felajánlaná neked azt, amit Ő kínál ma is, mert Ő mindenkinél jobban ismer. És ez nem félelmetes, hanem vigasztaló, megnyugtató.
Mert Jézus nem múltbeli hibáink, bűneink szerint ítél, hanem azok ellenére szeret. És ez nem üres szlogen, nem hamis reklám, mert kereszthalálával be is bizonyította ezt a szeretetét. Sokszor elmondtam már, és sokszor fogom még, mert ez hitem alapja: ha valaki mindent tudna rólam, az képtelen lenne szeretni engem. De Isten mindent tud rólam, mégis szeret! Ha őszinte vagy magadhoz, ugyanezt elmondhatod, s ugyanezért lesz közös Messiásunk Jézus: a samáriai asszonynak, neked és nekem.
Következmények
Így terjed az evangélium, ma is. Az asszonyban úgy válhatott bizonyossá sejtelme, hogy másokat is meghívott: „Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem ő a Krisztus?” (29. vers) Sokat hallott Jézustól, alapvetően rendítette meg belül, s életében először felsejlett benne, hogy új irányt vehet az élete. De kellett a megerősítés a számára. De mi az a külső tapasztalat, ami erősítheti a belső meggyőződést?
Amikor azok ugyanazzal találkoztak, mint ő, már nem az asszony szava miatt, hanem Jézus szavai miatt lettek hívővé. Bennük is lezajlódott az a folyamat, amiről bizonyságot tett nekiki az asszony. Jézus azt tanította: „Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. Lámpást sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek a házban.” (Mt 5,14-15) Ha egy gyertyát letakarunk, nemcsak sötét lesz a szobában, hanem a láng is kialszik egy idő után, mivel nem kap az égéshez oxigént. Hitünk is ilyen. Nemcsak mások hitre jutása miatt kell bizonyságot tennünk, hanem a mi hitünk miatt is, hogy ne aludjon ki.
Amikor bizonyságot teszel, a te hited is erősödik. Tulajdonképpen bizonyságtétel által szilárdul meg, ezért a jövőben a konfirmáció is ehhez lesz kötve gyülekezetünkben. Számomra pedig az erősíti hitemet külsőleg leginkább, amikor mások életében is látom az evangélium erejét működésbe lépni. Dicsőség és hála az Úrnak, hogy így erősítette hitemet! Amikor beszéltem Krisztusról, és aki hallgatta, könnyekre fakadt, letérdelt bűnbánattal, megtért és Krisztus követője lett, úgy, ahogy én.
Az én hitem alapja az, amit Krisztus tett értem, s amit értetek tett. Ha körbenézek, történetek jutnak eszembe rólatok, a Jézussal való találkozásotok csodája. Annak csodája, amit értetek is tett. Ha ilyenek nem történtek volna, a saját hitem is csak sejtés maradt volna. Az igehirdetés mindig az én hitemet is táplálja, és ezért kell neked is minél többeknek elmondanod, amit Jézusból megtapasztaltál. És átélheted az evangélium ma is működő hatalmát, amikor már nem miattad hisznek emberek, hanem azért, mert nekik is személyes kapcsolatuk lett az Úrral. Nem látok az idén sem ettől magasztosabb célt előttünk.
Ámen.
2026. január 4.