A szeretet „szuperképessége”
„(A szeretet)Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.” (1Korinthus 13,6-7)
A héten a táborban szuperhősökről volt szó. A szuperhősök küldetése általában az, hogy megvédjék az ártatlanokat, harcoljanak az igazságtalanság ellen, megőrizzék a rendet és a békét a világban. Küldetésük gyakran személyes indíttatásból fakad – például egy múltbeli veszteség, trauma vagy különleges felelősség miatt. Néhány gyakori küldetéstípusuk:
- Az emberek védelme: Megakadályozzák a bűncselekményeket, természeti katasztrófákat vagy gonosztevők támadásait.
- Az igazságosság szolgálata: Küzdenek a korrupció, zsarnokság és elnyomás ellen.
- Példamutatás: Erkölcsi iránytűként működnek, és reményt adnak az embereknek.
- A világ jobbá tétele: Sok szuperhős célja, hogy pozitív változást hozzon a társadalomban vagy a világ sorsában.
Amikor Pál apostol a szeretet jellemvonásait mutatja be, az igazságosságért harcoló szuperhős jellemvonásokról beszél.
„A szeretet nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.” Ma, a bulvárra éhes világban az emberek a hamisságnak örülnek. Annak, ha valakiről valami jó kis szaftos dolog derül ki. Árad az adrenalin, felszabadul a dopamin. Még az egyházban is, ha valakiről felröppen valami negatív hír, azonnal, futótűzként terjedni kezd. Végre valami, amin csámcsoghatunk, hempereghetünk, amiben megmutathatjuk, hogy mi bezzeg mennyire bibliaiak vagyunk! Észre sem vesszük, hogy milyen örömöt okoz a botrány, a hamisság. Meg sem győződünk egy hír igazáról, hanem sokad kézből jövő információk alapján osztunk igazságot.
A szeretet „szuperképessége” által viszont jól működhetünk, szerethetjük az igazságot, és irtózhatunk minden hamisságtól Szembemegyünk a világgal, mégsem mi vagyunk fordítva bekötve. Gyakran mondani szoktuk, hogy Isten fordítva működik, mint mi. A világ van fordítva a bűn miatt. A bűn lett a normális. Nem az örök élet a nem normális, hanem a halál. Minden temetésen érezzük ezt. Ezt állítja helyre Krisztus a feltámadásban.
Örülhetünk tehát annak, ha valakiről jó híreket hallunk, ha valakinek sikerül valami. Ha valakit fejlődni látunk, ahogyan a gyerekeket is a táborban évről évre. Ezért fogadunk olyanokat is, akik nehezen kezelhetők, mert együtt akarunk örülni annak, amikor nehezen kezelhetőségük ellenére mégis közösségben lehetnek bántás nélkül. Mert a szeretet mindent hisz, mindent remél, és mindent eltűr. És ez a tűrni képes szeretet formálja jobbá azokat, akiket talán mindenhonnan kitaszítanak.
Jézushoz a bűnösök gyülekeztek a farizeusok rosszalló pillantásai közepette. Nem az a kérdés a gyülekezetben, hogy szólhat-e a dob a templomban, hanem hogy tűrjük-e a nehéz eseteket, felnőtteket, gyerekeket. Nemcsak tanítjuk a hittanos gyerekeknek, hogy Jézus szereti a rossz gyerekeket is, hanem gyakoroljuk ezt a szeretetet. Mert hisszük és reméljük, hogy az irántuk való türelmünk – ami nem belőlünk fakad – jobbá formálhatja őket. Ezt tanítja nekünk az Úr, amikor egy-egy kezelhetetlen gyereket ad mellénk, bíz ránk.
A hittancsoportjaim között van egy, amelyikkel annyira nehezen bírok, hogy szívem mélyén abban reménykedtem, hátha átiratkoznak jövőre etikára. Mert annyira kezelhetetlenek. Erre nemhogy átiratkoztak, hanem még ugyanannyian beiratkoztak református hittanra. Egyértelmű jelzése ez Istennek felém, hogy hol van dolgom önmagammal, hol hiányzik belőlem a szeretet. Mert ha nehéz esetekkel találkozunk, és az belül felháborít vagy elkeserít, és szabadulnánk a helyzetből, ott leginkább önmagunkkal van dolgunk. Ott kell tanulnunk a szeretet következő fokát.
Jézus úgy formált át bennünket is, hogy Tőle is ezt tapasztaltuk meg: tűrte értünk a büntetést, tűrt bennünket is, amikor nem akartunk rá hallgatni. Mi lett volna, ha nehéz esetként elküldött volna bennünket? De ma látjuk ennek a gyümölcseit a saját életünkben, és rajtunk keresztül a másokéban. Nem örülünk a hamisságnak, de együtt örülünk az igazsággal. Nem örülünk, amikor rosszat látunk magunk körül az emberekben, de örülünk, amikor látjuk, hogy Isten másokban is képes elvégezni azt, amit bennünk.
Viszont vigyázni kell a szeretet rossz használatával. Lehet rosszul szeretni? Lehet! Ha az igazságot – amivel együtt örül a szeretet – kihagyjuk a szeretetből, akkor egy mindent elfedő takaróvá válik, egy szőnyeggé, ami alá mindent besöpörhetünk. Isten szeretete olyanná válik, mint a fa az Édenben, amelyik mögé elrejtőzött az ember Isten elől.
Amikor valaki bűnt követ el az egyházban, a szeretet igéi kijátszható kártyalapokká válnak az ördög kezében. „Ne ítélj, hogy ne ítéltess.” „Az vesse rá az első követ…” – ismerjük ezeket az igéket, amik így kiforgatva kihúzzák a talajt az egyházfegyelem alól. Igaz, hogy a szeretet mindent elfedez, de mégsem bújhatunk el mögé, s nem mindent old fel. Nem feloldja a bűnt, mint a kockacukrot a kávé, hanem kilöki magából, mint a bőr a belefúródott tüskét.
Az elfedez szó helyén itt lévő görög kifejezés jelentése: kizár, kirekeszt (mint a hajóból a vizet). Azért nem lehet így fordítani, mert magyarul egészen mást jelentene az, hogy a szeretet mindent kirekeszt. Szóval: a szeretet felszínre hozza a bűnt, megvallásra kényszerít, bűnbánatra indít, és így fedez el mindent. A szemetet nem a szőnyeggel fedezi el, hanem a kukával. Nem engedi elsüllyedni a hajót. Nem azzal szeretjük a gyerekeinket, ha mindent rájuk hagyunk, mert később sok káruk származik majd belőle. Hanem azzal, ha szembesítjük a helytelen cselekedeteikkel, netán megengedjük, hogy elszégyelljék magukat. Ha nem így teszünk, akkor lesz a bűnből büszkeség. A szégyenből kell átsegíteni a bűnbánat felé, majd megbocsátani. A kegyelem (=szeretet) így valóban mindent elfedez. Júdás megmaradt a szégyenében, s tudjuk, mi lett a következménye. De azt is, amikor Péter nem maradt a szégyenében, s így lett kősziklává.
Így a sorozat végén összegezhetünk egy szimbólumban. A szuperhősöknek van logója. A legnagyobb szuperhősnek, aki a szeretet legnagyobb erejével volt jelen a világban, mi lehetne a logója? Nem egy villám, ami lesújt, nem egy kalapács, ami szétzúz…, hanem egy bárány. Ki hitte volna? Aki némán tűri, hogy nyírják, s aki áldozattá válik mindenki bűnéért. „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét.” A szeretet ereje a legnagyobb erőtlenségben, az isteni hatalom a legnagyobb kiszolgáltatottságban, a dicsőség a legnagyobb gyalázatban mutatkozott meg a legvalóságosabban a kereszten.
Mert Ő, a Megfeszített mindent eltűr, mindent hisz, és mindent remél. Felőlünk is. A gyülekezetünk felől is. Az egyházunk felől is. Hogy nem volt hiábavaló ez az áldozat, s amiről Pál írt ebben az igében, az mind a mi tulajdonságunkká válhat Isten dicsőségére. Azért, hogy itt, ebben a gyülekezetben is gyümölcsözhessen a szeretet, Isten szeretete.
Ezzel a hittel és reménnyel szolgáltunk mi is a gyermekek között a héten. Ezzel a hittel végezzük a szolgálatot a bölcsődében, meg mindenhol.
A szeretet a legnagyobb erő, de nem fizikai erő, sőt, fizikai gyengeségben – milyen szép kifejezés! – , gyöngédségben mutatkozik meg. A szeretet képes egyedül legyőzni a gonoszt. Mert a gonosz gonosszal nem győzhető le. A veszekedés visszakiabálással, a verekedés visszaütéssel kezdődik, a háború pedig azzal, hogy valaki visszalő. Amikor Jézus arcunk másik felének odatartásáról beszél, akkor nem arról beszél, hogy csináljunk lábtörlőt magunkból, hanem a legnagyobb fegyvert adja kezünkbe: a szeretetre és a szenvedésre való készséget. Amit az ő példáján látunk. Ez képes csak helyreállítani az igazságot, jobbá tenni a világot. Ez a mi küldetésünk.
Ámen.
2025. július 18.