A család az család
„Amikor Ráhel látta, hogy ő nem szülhet Jákóbnak, féltékeny lett Ráhel a nővérére, és ezt mondta Jákóbnak: Adj nekem fiakat, mert ha nem, belehalok! Jákób megharagudott Ráhelre, és így szólt: Talán Isten vagyok én, aki megtagadja tőled az anyaméh gyümölcsét? Ő pedig ezt felelte: Itt van Bilha, a szolgálóleányom, menj be hozzá, és ha majd a térdemen szül, az ő révén nekem is lesz fiam. Így adta hozzá feleségül Bilhát, a szolgálóleányát, Jákób pedig bement ahhoz. Bilha teherbe esett, és fiút szült Jákóbnak. Akkor ezt mondta Ráhel: Ítélt ügyemben Isten, meghallgatta szavamat, és adott nekem fiút. Ezért nevezte el őt Dánnak. Megint teherbe esett Bilha, Ráhel szolgálója, és másik fiút szült Jákóbnak. Ráhel ezt mondta: Isten volt velem a küzdelemben, amikor a nővéremmel küzdöttem, és győztem is. Ezért nevezte el őt Naftálinak.Amikor látta Lea, hogy egy ideje nem szül, fogta a szolgálóleányát, Zilpát, és feleségül adta Jákóbhoz. És Zilpa, Lea szolgálóleánya fiút szült Jákóbnak. Akkor ezt mondta Lea: Szerencsém van! Ezért nevezte el őt Gádnak. Zilpa, Lea szolgálója másik fiút is szült Jákóbnak. Akkor ezt mondta Lea: Boldog vagyok! Bizony, boldognak mondanak engem a leányok. Ezért nevezte el őt Ásérnak.Egyszer Rúben búzaaratáskor kint járt a mezőn, mandragórát talált, és elvitte anyjának, Leának. Ráhel azt mondta Leának: Adj nekem a fiad mandragórájából! De ő azt felelte neki: Nem elég neked, hogy elvetted a férjemet, még a fiam mandragóráját is el akarod venni? Ráhel azt mondta: Veled hálhat az éjszaka a fiad mandragórájáért! Amikor este megjött Jákób a mezőről, Lea eléje ment, és ezt mondta: Hozzám gyere be, mert bérbe vettelek a fiam mandragóráján! És Jákób vele hált azon az éjszakán. Isten pedig meghallgatta Leát, aki teherbe esett, és egy ötödik fiút szült Jákóbnak. Akkor ezt mondta Lea: Megadta Isten annak a bérét, hogy szolgálóleányomat a férjemhez adtam. Ezért nevezte el őt Issakárnak. Megint teherbe esett Lea, és hatodjára is fiút szült Jákóbnak. És ezt mondta Lea: Megajándékozott engem az Isten egy szép ajándékkal: Most már énvelem fog lakni a férjem, mert hat fiút szültem neki! Ezért nevezte el őt Zebulonnak. Azután leányt szült, és Dinának nevezte el.De megemlékezett Isten Ráhelről is, meghallgatta Isten, és megnyitotta a méhét. Ő teherbe esett, fiút szült, és ezt mondta: Elvette Isten a gyalázatomat! És elnevezte Józsefnek, mert ezt mondta: Adjon nekem az Úr még másik fiút is!” (1Móz 30,1-24)
„A család az család.” – hirdeti a szivárványcsaládokat támogató lobbicsoport jelmondata. Vannak, akik azt mondják, hogy mindegy, hogy egynemű házasságban vagy élettársi kapcsolatban élő párokról van szó, a lényeg, hogy a családban lévő gyerekek szeretetteljes közegben nőjenek fel. Ezzel szemben hangzik a hagyományos családmodell hirdetőinek hangja, akik bibliai családmodellre hivatkozva, bűnös életformaként mondanak nemet mindenre, ahol nem férfi és nő házasságára épülő családról van szó.
Bár sokan szeretnek erről ma a kelleténél sokkal többet beszélni, az igehirdetés nem erről fog ma szólni. A családokat fenyegető legfőbb veszélyt ugyanis nem ez a politika által folyamatosan fókuszban tartott jelenség képezi. A családok sokkal több sebből vérzenek. Társadalmunk csonkacsaládokra, mozaikcsaládokra épül, s ennek hosszútávú negatív következményei a következő generációk életében jelennek meg. Gyermekeiket egyedül nevelő anyák küzdelmei és a mellettük túl gyorsan felnőtté váló gyerekek lelki traumái, különböző apáktól és anyáktól származó, egy családban együtt élő gyerekek sorsa, nárcisztikus féllel bántalmazó kapcsolatban élő feleségek vagy férjek gyötrelmei, alkoholizmus vagy más szenvedélybetegségek azok, amik a családok válságának kőkemény valóságát tükrözik.
A családok válságban vannak, ez vitathatatlan tény. És nagyon sokan boldogtalanok a családjukban. A közösségi médiában ezzel épp ellentétes képet láthatunk, mert ott mindenki olyan családképet közöl, amilyennek szeretné, hogy legyen. Ez aztán frusztrál mindenkit, mert lám, mindenki boldog, csak az én családom problémás. Mindenkinek kitűnő a gyereke, csak az enyém bukdácsol. A héten meghalt rock ikon, Ozzy Osbourne családjával készült valóságshow azért volt annyira népszerű Amerikában, mert soha nem akarták elhitetni magukról, hogy náluk minden happy. A valós családi küzdelmekkel sokan tudtak azonosulni.
Boldog családokkal van tele a virtuális valóság, a való világ azonban boldogtalan, sebzett családok életéről szól. Régóta fennlévő hiányérzetek, nyolc napon túl gyógyuló sebek, ki nem beszélt sérelmek mérgezik a családok életét. Elmérgesedett vagy állóháborúvá vált házastársi kapcsolatok, közömbössé lett szülő-gyermek viszonyok, egymást ki nem álló vagy kapcsolatot egyátalán nem tartó rokonok palettáját jelenti a család fogalma.
Amikor a bibliai családmodellt állítjuk társadalmunk elé, mint a gyógyulás útját, akkor érdemes vigyáznunk, hogy milyen családmodellről is beszélünk. Igeszakaszunkban is egy bibliai családmodellről olvasunk. Nem kisebb jelentőségű család, mint amelyikben megszületnek Isten választott népének ősatyái, Jákób tizenkét fia. Ja, igen: négy különböző anyától. Ez egy igazi mozaikcsalád, nem éppen az a bibliai modell, amelyre szívesen hivatkozunk. És még csak Isten rosszallásáról sem olvasunk. Sőt, arról számol be a szentíró, hogy Isten meghallgatta az egyik asszonyt is, megemlékezett a másikról is. Ide is egy gyerek, meg oda is. Jákóbnak sem okozott különösebben lelkiismereti gondot hol az egyik, hol a másik szolgálólányhoz bemenni. Jobbkézről és balkézről származó gyerekek lesznek majd a választott nép oszlopai.
Egy olyan családról van szó, ahol a folyamatos konfliktust a gyermektelenség okozta. Sok család életében jelent ma is ez feszültséget, nehézséget, de abban az időben egyenesen átokként tekintettek a meddőségre. Ezt elkerülendő mindenféle babonás praktikát is kipróbált az a nő, amelyik nem tudott szülni. A mandragóra például a termékenység szimbóluma volt, afrodiziákumként használták. Így érthető, hogy miért okozott a mezőn talált mandragóra újabb családi bonyodalmat. Úgy tűnik azonban, hogy miután mindenkinek megszülettek a várva várt gyermekei, lecsillapodtak a kedélyek. De tudjuk, csak egy időre. Mert folytatódik később a versengés a testvérek között is. A családi minta továbböröklődik. Amit a gyerekek tapasztaltak maguk körül, azt fogják megismételni, hacsak tudatosan nem fordulnak szembe ezzel.
Ha a családok mai válságának megoldását keressük, ha épp a te családod is válságban van, vagy boldogtalan vagy a családodban, akkor ezt a történetet így, önmagában semmiképpen nem szabad példaként követni. A keresztyén ember mindent az evangélium szemüvegén keresztül vizsgál. Így látja saját családjának esetleges válságát, kríziseit, de így látja az Ószövetségben szereplő családok helyzetét is. Mindent Krisztusból kiindulva kell megértenünk, s megtalálni az utat.
Krisztusban állhat helyre az, ami a bűn miatt megromlott. Sebzett, megromlott családjaink gyógyulása és helyreállítása is csak Krisztus által történhet. Ő az, aki újjá teremt mindent. Olyanná, amilyennek Isten eredetileg ezt elképzelte. A család a teremtett rendben egy férfi és egy nő kapcsolatára épült. Küldetésük volt, hogy Isten munkatársaiként formálják a világot, őrizzék és műveljék azt. Ebben a férjé volt a felelősség, a feleség pedig hűséges segítőtársnak rendeltetett. Ebben a küldetéstudatban kellett a gyermekeiket is felnevelni.
A bűn által azonban megromlott a család. A bűnös emberek családjai sebzetté, töredezetté váltak, és ez az állapot természetessé, olykor társadalmi konvencióvá vált. Nem ütközött meg senki a poligámián, és Izráel történetében még az Isten szerinti uralkodók dicsőségét is a sok feleség és ágyas jelentette. Az Ószövetség már ilyen családokkal van tele, de mégis az ő történeteiken keresztül bontakozik ki Isten üdvtörténete. Jákób családja is ebbe illeszkedik bele. Mai társadalmunk családjai pedig tökéletes folytatását jelentik ennek. Legyen csonkacsalád, mozaikcsalád, szivárványcsalád, mind a bűn miatti sebeket hordozzák és a bűn miatt töredezettek. A bűn miatt, ami elválaszt Istentől és elidegenít a családtagtól is.
Jákób családtörténetén keresztül nem az emberi praktikák működőképességét kell felismernünk és követnünk, hanem a rajta átragyogó isteni kegyelmet. A gyötrődő családtagokat Isten meghallgatja és megemlékezik róluk. Nem azt nézi, hogy az adott család mennyire felel meg a bibliai normának, hanem hogy mennyire szenved benne az ember. Az emberi szenvedésre gyógyírként küldte el Isten az ő egyszülött Fiát, Jézus Krisztust. Lea azt mondta Ásér nevű gyermeke születésekor: „Boldog vagyok! Bizony, boldognak mondanak engem a leányok.” (13. v.)
A másfél évezreddel később élt, Jézussal várandós Mária viszont így szólt: „boldognak mond engem minden nemzedék.” (Lk 1,48) Mert a tőle született Jézus nemcsak saját családjának boldogságát, hanem a világ minden családjának gyógyulását hozta. Benne teljesedik ki az az isteni kegyelem, amelyik töredezettségeink vagy épp gyermektelenségünk ellenére, feszültséggel terhelt családjainkban is boldogságot képes nekünk adni. Mindezt úgy teszi, hogy fájdalmaink, szomorúságunk közepette önmagát adja nekünk, mert önmagát adta értünk. Jézus belehalt azokba a családi sebekbe, amiket a világ lakói egymásnak okoznak, amiket mi egymásnak okozunk. Ez volt az ára a gyógyító kegyelemnek.
János evangéliumának a 4. részében olvashatunk arról, hogy Jézus a szóban forgó Jákób forrásánál beszélget egy samáriai asszonnyal. Nem rója fel neki, hogy már a hatodik férfival él együtt, hanem meglátja az asszony kiüresedett lelkét, amely űrt semelyik férfi nem volt képes betölteni. Családi próbálkozásai mind kudarcba fulladtak, kapcsolatai boldogtalanok voltak. Élő vizet kínál neki a lelki szomjúságra, ítélkezés helyett elfogadást és kegyelmet.
Ugyanis a Jézussal élő kapcsolatban lévő ember családi kapcsolatai is gyógyulnak. Mi úgy akarjuk általában gyógyítani a kapcsolatainkat, megjavítani a családjainkat, hogy mérlegeljük: a másiknak miben kell változnia, hogyan kellene reagálnia, viselkednie. Családjaink gyógyulása azonban belőlünk indul ki. Nekünk kell először rátalálni a forrásra, a kegyelemre, Krisztusra. Családjaink elromlott rendszerének javítása velünk kezdődik. Önmagunkkal van először dolgunk, ha boldogságra vágyunk. Jézus azt mondta híres hegyi beszédében: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek.” (Mt 5,9) Nem azok a boldogok ezek szerint, akik készen kapják a boldogságot, a családi harmóniát, hanem akik megküzdenek a boldogságért és megteremtik azt a családjukban is.
Ha megromlik a családi életünk vagy bármilyen más emberi kapcsolatunk, akkor a Krisztussal való kapcsolatunkon kell dolgoznunk. Kegyelmet kell nála találnunk, vagy meg kell erősödünk a kegyelemben. Mert csakis a kegyelem gyógyít, az, amit mi kapunk, és amit tovább adunk. Ha valósággal átéljük, hogy Isten szeret bennünket annak ellenére, akik vagyunk, akkor már nem akarjuk megváltoztatni a másikat mi sem.
Az egész Szentírás a kegyelem felfoghatatlan erejéről tesz tanúbizonyságot. Eltorzult családok életén keresztül, egy kiválasztottságra méltatlan nép történetén át ér célba a világ megváltása. Így válhatnak a mi sérült, hiánnyal terhelt családjaink is áldás kútfejévé. Mert Isten kegyelme az is, hogy így tud bennünket mégis használni. Mert sajnos a keresztyén családok sem tökéletesek, sőt.
A keresztyén családmodell szerint apa és anya ájtatos, mindig imádkoznak, szépen beszélnek egymással, templomba járnak, csöndes, szelíd életet élnek, békesség uralkodik közöttük szünetmentes állapotban. Gyerekeik ugyanezt az utat járják. A legjobban viselkednek a többiek között, és természetesen a legjobb tanulók. Mindig szépen föl vannak öltözve, illedelmesen beszélgetnek mindenkivel. Kinézetükön is látszik, hogy ők egy magasabb értékrendet képviselnek. Mekkora csalódás, amikor nem tudjuk ezt a látszatot fenntartani! Mert kiderül, hogy a mi családunk is kegyelemre szorul.
Ez a kegyelem készen áll ma is Krisztusban mindnyájunk számára. Gyógyuljunk Benne mi, hogy gyógyulhassanak családjaink is, és a világunk is.
Ámen.
2025. július 27.